A SZALMA a szemtermésükért termesztett növények (vagy szűkebb értelemben csak a gabonafélék) cséplése után visszamaradó szár és szárrészek gyűjtőneve.

ALOM: nagyobb állatok istállóbeli pihenő- vagy fekvőhelyéül leterített szalma, néha csutka, tőzeg, falevél, amely tiszta fekvőhelyet biztosít, ill. az ürüléket felfogja.

KARÁM: a magyar népi építészetben és a hagyományos állattartásban az állatállomány (sertés, juh, szarvasmarha, ló) egyben tartására, részben időjárás elleni védelmére szolgáló kezdetleges, csak falazatból álló, fedetlen építmény.

SZÉNA: szárítással tartósított zöldtakarmány, a haszonállatok egyik legjelentősebb téli takarmánya.

TRÁGYA: állati ürülékkel keveredett alom, melyet a földek tápanyagutánpótlására használhatnak fel.

ISTÁLLÓ: a házi állatokat magába fogadó fedett helyiség, épület avagy egész épületcsoport, mely az állatokat az idő viszontagságai ellen megvédi, nekik pihenő és nyugvó helyet ad és célirányos beosztásával azoknak etetését, ápolását és felügyeletét biztosítja.

CSŰR vagy PAJTA a magyar népi építészetben a gazdasági épületek egy sajátos, építészeti jegyei alapján nem tipologizálható, csak funkcionálisan körülhatárolható típusa: az az épület, amelyben hagyományosan a szálas gabona cséplése folyt. Ilyenformán a csűr és a pajta hagyományosan elsősorban a paraszti gabonatermesztéshez kapcsolódó munkatér, és csak másodlagosan, kiegészítő jelleggel rakodóhelyiség.